Az Osztrák-Magyar Monarchia hadirepülő jelvényei

Az Érem c. folyóiratnak az 1973. évi 2. számában jelent meg Tálas Gézának a fenti címmel közölt írása, fekete-fehér, néhol elmosódott, a kezdetleges nyomdatechnika korlátait hűen tükröző fotó- és rajzmelléklettel.

Egyfelől kötve hiszem, hogy azt sokan a kortársaim közül olvasták volna, vagy egyáltalán tudnak a cikk létezéséről, másfelől az eltelt 45 évben megjelent újabb, immár szélesebb körhöz elérést biztosító digitális médiumok lényegesen jobb lehetőséget biztosítanak az információ átadásához, így szükségesnek tartottam, hogy ha nem is teljes terjedelmében, de főbb pontjaiban újraközöljem az írást, immár színesben is hozzáférhető fotókkal a tárgyalt jelvényekről. Ahol színes fotó nem volt megtalálható, ott az eredeti cikkben szereplő ábrát mutatom be.

1939M tiszti zubbony

Nemrég került hozzám egy gépkocsizó vonatcsapatos ezredes zubbonya, a Facebook-on már latható egy fénykép erejéig, most a róla készült 16 fotó felhasználásával egy videót készítettem, amiben bemutatom a zubbonyt általánosságban és utána a konkrét darabot is részletesebben, a kitüntetésekkel együtt.
A videó angol nyelvű, hogy egy kicsit elvigyük a hírünket az angolszász világba, s hogy az is megismerhesse a II. világháborús uniformisunk egy darabját, aki a magyart nem bírja feltétlenül.

Mindszenty József megítélése a kommunista propagandában

Mindszenty József Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása, bíboros, Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, esztergomi érsek utóda, a magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja volt – és közellenség.

A szovjet megszállás után személye – akárcsak a teljes magyar katolikus egyház – nemkívánatos lett, s még inkább azzá vált, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy semmilyen erőfeszítés ellenére nem fog behódolni a külföld által diktált politikának, az új világi hatalomnak. 1947-48-tól már nyíltan, a tömegtájékoztatás szintjén támadta őt és az egyházat is a kommunista ideológia és zsurnalisztika, egymást érték a kiadványok, amikben vagy mocskolták, vagy – letartóztatása után – legyőzését ünnepelték.

Nyugalmazott bíró útlevele a Horthy-korszakból

Hosszabb ideje nem került a birtokomba semmi igazságszolgáltatással kapcsolatos dolog, ami újdonságot jelentett volna a gyűjteményemben, illetve megmutattam volna új szerzeményként itt, de most a héten megtört a jég, a Darabanth-tól megérkezett az egyik utolsó árverésen vásárolt iratom, egy Horthy-féle útlevél. Tudom, nem nagy durranás a maga nemében, százával vannak ilyen és hasonló iratok a piacon, de egyrészt a számos vasúti és egyéb igazolványom között ilyenem még nem volt, másrészt pedig – akárcsak a gyűjteményemben lévő, számomra legkedvesebb tárgyak – ez is egy jogászhoz köthető természetesen, egy volt kollégáé volt.

Ezrednapi megemlékezés és kiállítás

A mai napon részt vettem Székesfehérváron a Magyar Királyi “Szent István” 3. Honvéd Gyalogezred Hagyományőrző Egyesület által rendezett megemlékezésen és kiállítás-megnyitón Laborc György Péter barátom meghívásával. Az eseményre ugyanabban az épületben került sor, amely annak idején az ezred laktanyájaként szolgált, ma – egyebek mellett – a helyőrség-történeti kiállításnak ad otthont.
(Meg kell jegyezni, hogy az ezredtörténeti kiállítást – zömében saját kollekcióikat gazdagító darabokra építve – két fiatal gyűjtő, Böhm Martin és Dósa János szervezte meg, készítette elő, és mutatta be.)